Isten hozta a Sétaerdő helyi közösségben!

A szülőhelyét senki sem választhatja meg. A lakhelyét igen. Egy-egy ilyen döntés, az emberek életét az esetek többségében véglegesen meghatározza. Vagy jól, vagy rosszul,-ugyanúgy mint egy házasság. Harminc éve a szabadkai Sétaerdő helyi közösségben élem az életem, mert én akartam így. A múlt század hatvanas éveiben egy élő csodálatos örökzöld park erdőt ismertem meg. Szabadka akkor, amikor még a május elsejéknek sajátos varázsa volt, minden évben ott rendezte meg a központi majálisokat. Hömpölygött az emberáradat, még május harmadikán is a bucka felől, és a Magyar utca (Zrínyi és Frangepán utca) irányából, és a sugárútról is. A céllövöldétől a körhintáig, szinte beláthatatlan sokaságú sátorban sorakoztak fiatalok, és öregek egyaránt. Egyesek az ökör szarvának egymásra préselésének, míg mások az ökölcsapás erejét kimutató készülék eredményének számszerű adataira voltak kíváncsiak. A zsibvásári hangulat keveredett, egy spontán természetbarát méltóságteljes emberi magatartással. Szabadka polgárainak apraja, és nagyja csodálatos áhítattal tudta élvezni őseink remekművét, amelyre bármelyik zöld mozgalom büszke lehetett volna. Romantikus miszticizmus vezérelt lakóhelyem megválasztásában. Akkor még sejtéseim sem lehettek sok más polgártársamhoz hasonlóan, hogy ezt a csodálatosan szép miliőt le is lehet rombolni. Nem csupán arra gondolok, hogy egy politikai döntés következtében a majálisokat már nagyon régóta Palicson szervezik meg. Azt hiszem, hogy nem csak a palicsiak hanem a szabadkaiak is a villamosért cserébe szívesen lemondanának a majálisért.

Felejtsük el a nosztalgiázást, és az időutazást, és térjünk vissza a jelenbe. A sétaerdő ma már inkább Csipkerózsika százéves álmára emlékeztet. Egy minden tekintetben elhanyagolt parkerdőre, ahol a gyermekjátszótér mellett egy hajdan nyilvános illemhelynek elképzelt építmény romos épülete mellet végzi kis, és nagy dolgát a sétáló messziről jött vándor. A sétáló parkot keresztül kasul átszövő sétányok melletti bokrok sokszor inkább szeméttelep látszatát keltik. Használt kotontól kezdve, nem környezetbarát műanyag flakonok, tasakok, zacskók, szeméttel, és döglött állatokkal töltött szemetes zsákok szennyezik a levegőt, és a környezetet is.

A Sétaerdő helyi közösségben megtartott legutóbbi választásokon a VMSZ jelöltjei meggyőző fölénnyel győztek. Abszolút többséget, ebben a vegyes környezetben, amelyet nagyszámú horvátországi, boszniai, de főleg koszovói szerb, és roma menekült tarkít, természetesen nem tudtak a magyar jelöltjeink szerezni. A Demokrata Párt helyi szinten a szerb pártokkal szövetkezve, egy minimális többséget tudott létrehozni a helyi közösség közgyűlésében. Hároméves uralmuk következményeit a helyi közösség magyar, és nem magyar polgárai a mai napig is érzik. A Sétaerdőben sétálva nyugalmat már nehezen lelhetünk. Leányaink, és asszonyaink nyugalmát egy, vagy több szatír maga mutogatása, és onanizálása teszi ki alapos próbának, de a csoportokba verődött felajzott cigány kamasz fiúk, és fiatalemberek durva, és erőszakos fogdosásos udvarlása is időnként frászt hoz rájuk. A rendőrség tehetetlensége, vagy tenni nem akarása legtöbbször néma hallgatásra, és tűrésre, esetenként menekülésre készteti a sértetteket. A napokban Krivek Margitot a Majer fivérek, Csipa Erzsébetet pedig a Dózsa György utcában rabolták ki. A garázda bűnelkövetők sokszor kitépik áldozataik kezéből táskájukat, nyakukból az ékszereiket, majd pillanatok alatt el is tűnnek. A bűnözés elharapózódására utal a sétaerdei kisposta fegyveres kirablása is. Időben nem kell túl sokat visszamennünk, és csupán elegendő, ha a saját utcám térképezem fel. A prágai utcában az autóbádogos melletti házban élő idős nénikét halálra szurkálták, lakását feldúlták, és kirabolták. A Csikós Béla óvodával szemben lévő ház előtt parkoló luxusautót felrobbantották. Az utca közepén lakó Berkes Magdolnához betörtek, az idős hölgyet addig bántalmazták, fojtogatták, és kínozták, amíg ki nem vették belőle, hova rejtette el csekélyke nyugdíját. Ugyanígy járt a vele átellenben lakó Megyeri Teréz is. Azóta sajnos, talán részben a rettegés, és a súlyos testi sérüléseik következtében már mindkét asszony meghalt. A felsorolt bűntény elkövetői, mind a mai napig ismeretlenek maradtak. Az áldozatok többsége, részben a rendőrség tehetetlenségének, részben pedig a rablótámadás elkövetőinek durva fenyegetése miatt nem is jelentik senkinek sérelmeiket. Egy a neve és a lakcíme elhallgatását kérő, a Szép Ferenc utca közelében élő idős magyar asszonyt egymás után háromszor is ugyanazok a tettesek kirabolták, és tettlegesen bántalmazták is. Az áldozatok döntő többsége magyar, annak ellenére, hogy az összlakosság alig egy harmada a lélekszámuk ebben a helyi közösségben.

Kirívó mulasztások vannak a kommunális szolgáltatások terén is. Nem csupán a szemét gyülemlik, és nem csupán a Sétaerdőben. Szinte már rendszeresnek tűnnek az öreg elhanyagolt óriásfák kidőlései, még akkor is, amikor nincs vihar. Tavasszal a köztisztasági, és parkosítási közvállalat rendre elfelejti a sétaerdei, és az utcai fák szakszerű nyesését elvégezni. A közvállalat demokrata párti igazgatóját nem érdekli a probléma, pedig nemrégen egy fiatal szabadkai lányt egy sétaerdei padon ülve majdnem agyonütött egy reá zuhanó letört óriási faág.

A helyi közösség magyar polgárainak jogos felháborodását váltja ki az a tény is, hogy a Zrínyi és Frangepán utca, és a halasi út közötti területen, évek óta nem történik semmilyen infrastrukturális beruházás. Sőt még az utcanevek nevét sem írják ki magyarul, és csak itt ezen a környéken, ahol a legtöbb magyar polgár él!

A Demokrata Párt választási programjában egyenletes fejlődést ígért a helyi közösség minden utcája, és annak minden zegzuga számára. Ígéreteikhez, és választási hazugságaikhoz tollat, és ajándék öngyújtókat is mellékeltek, talán azért, hogy hitelesebb képet fessenek magukról. A lepel lassacskán lehullik. A nyári esők hatására a travniki, és a környékbeli utcák folyóvízre emlékeztetnek.

Nem csupán a lehullott esővíz hömpölyög félnapokat az utcákon, hanem a városi szennyvíz is kiönt ilyenkor förtelmes bűzt árasztva egyúttal. A Jaszibara, környéke pedig már-már horror filmbe illő rémálomra hasonlít. Szemét a szemét hátán, térdig érő fű, és gyomnövény között hömpölyög városunk talán egyetlen nyitott szennyvíz elvezető medre, amelybe az ideköltözött menekült roma polgártársaink előszeretettel fojtogatják bele megunt kisállataikat. Valaki pedig ezen a közterületen, mint senki földjén még garázst is épített magának. A kommunális ügyekkel megbízott Demokrata Párt tanácsosát a jelek szerint egy cseppet sem zavarják a sétaerdei helyi közösség gondjai, hiszen még a város tulajdonát képező halasi úti laktanya gyakorló terén burjánzó embermagasságú gazt sem képesek lekaszáltatni. Pedig a helyi közösség demokrata párti vezetősége egy munkást is alkalmazott ilyen, és ehhez hasonló feladatok végzésére.

A mellékelt fényképek, tudom, hogy nem tudják hűen tükrözni az áldatlan állapotokat, de talán a választópolgárt mégis gondolkodásra késztetik. Ez, és ilyen lenne a nagy hangon beígért európai Szabadka?

Nagy Kanász György, Szabadka, Prágai u.4.

Nézze meg a többi fotót is itt!