|
A
Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének javaslatai:
MEGJEGYZÉSEK
A VAJDASÁGI MAGYAR ELEKTRONIKUS TÁJÉKOZTATÁSI RENDSZER LÉTREHOZÁSÁNAK
KÉRDÉSEIRŐL
ÉS
FELKÉSZÜLÉS
A DIGITÁLIS ÁTÁLLÁSRA
1.
BEVEZETŐ
Szerbiában
a 2000-es évek elején megkezdődött a média átalakítása. A jelekből
ítélve a vajdasági magyarságot felkészületlenül érte a folyamat
beindítása: nem harcoltunk ki magunknak szavatolt kisebbségi frekvenciákat,
nem készült felmérés, hogy mit jelenthet a kisebbségi tájékoztatás
számára a kötelező privatizáció - hogy csak a két legjelentősebb
problémát említsük. A folyamat beindulása után tűzoltásszerű akciókkal
próbáltuk megakadályozni vagy elodázni a már létező magyar tájékoztatási
rendszer megsemmisítését jelentő intézkedéseket. Ettől azonban sokkal
többet kell tenni: átgondolt és összehangolt cselekvésre van szükség.
A szakma
részéről a Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége megpróbálja összefoglalni,
hogyan látja a jelenlegi helyzetet és, hogy véleménye szerint milyen
tájékoztatási rendszerre lenne szükség, és azt hogyan lehetne megvalósítani.
A felvázolt
elképzeléseket vitaindítónak szánjuk, abban a reményben, hogy a
szakma - a vajdasági magyar rádió- és tévészerkesztőségek - kidolgoznak
egy közös javaslatot.
Ezen
vitaindítónak szánt javaslatot megküldjük:
- a
vajdasági magyar RTV-szerkesztőségeknek
- a
vajdasági nyomtatott és internetes sajtó legjelentősebb képviselőinek
- a
Magyar Nemzeti Tanácsnak
- Szabadka,
Magyarkanizsa és Zenta önkormányzatai illetékeseinek
2.
A VAJDASÁGI MAGYAR MÉDIA KÖZÁLLAPOTA
A vajdasági
magyar újságíró társadalom is megosztott. A Szabadka - Újvidék ellentét
az elmúlt évtizedben az újságírásban is megjelent, igaz, elsősorban
a nyomtatott sajtó esetében. Elmérgesedtek a viszonyok helyi szinten,
Szabadka-Szabadka vonalon, de a jövőben létrejöhet hasonló belviszály
Újvidéken is. A legutóbb Újvidéken, az MNT szervezésében megtartott
tanácskozáson lehetett érezni azt, hogy az újonnan létrejött tájékoztatási
eszközök között is körvonalazódik egy Újvidék-Szabadka megosztottság.
Az
ellentéteket egy hibás média-politika szította, amely egyes szerkesztőségeket
megpróbált favorizálni, másokat leépíteni. Hogy a viszály megszűnjön,
arra van szükség, hogy elkészüljön a vajdasági magyar médiastratégia,
amely pontosan megfogalmazza, hogy az egyes szerkesztőségeknek mi
lesz a szerepük a rendszerben. Ha a szerkesztőségeknek nem kell
attól tartaniuk, hogy más médiaházak javára fokozatosan leépítik
őket, létre fog jönni az őszinte szándékú, minden fél számára hasznos
együttműködés. Hogy ez lehetséges, azt az Újvidéki Rádiónak és a
Szabadkai Rádiónak az elmúlt egy-két évben beindult együttműködése
példázza.
Amikor
meghatározásra kerül, hogy az egyes szerkesztőségek milyen feladatokat
látnak el, s ahhoz mekkora (létszámú) munkatársi gárda szükséges,
továbbá milyen műszaki feltételek, biztosítani kell az anyagi eszközöket
is. Magyarán: a hazai és külföldi forrásokból származó összegeket
igazságosabban kell szétosztani, azok felhasználását fokozottan
felügyelni, hogy a legcélszerűbben tudjuk a rendelkezésre álló eszközöket
a vajdasági magyar tájékoztatás fenntartására, fejlesztésére fordítani.
A fennmaradásra
csak akkor van esélyünk, ha összefogunk: szerkesztőségek, politikai
pártok, civil szervezetek - mindannyian. Véleményünk szerint akkor
lehet a vajdasági magyar média a legerősebb, ha több lábon áll:
ha egy médiaközpont helyett hálózatszerűen szerveződik meg több,
akár 3-4 csomóponti szerkesztőséggel.
3.
A VAJDASÁGI MAGYAR ELEKTRONIKUS MÉDIA MA ÉS A KÖZELJÖVŐBEN
3.1.
Átmeneti időszak - analóg sugárzás
Szerbiában
is megkezdődött a digitalizáció. Az ország 2015-ig kapott haladékot,
hogy leálljon az analóg műsorsugárzással. (Európában ez már 2012
végéig megtörténik.) Az elkövetkező négy-öt év tehát átmeneti jellegű
lesz, amely során viselnünk kell a 2000-es évek elején elszalasztott
lehetőségek következményeit: saját frekvenciák nélkül kell megoldani
az egész napos műsorsugárzást (Szabadkai Rádió), a rossz privatizációk
következtében ellehetetlenített médiaházakban kellene megőrizni
a magyar tájékoztatást (Zombori Rádió) stb. A nemzetközi pénzügyi
válság ugyancsak sújtja a tájékoztatást is: kisebb bevételek, kevesebb
támogatás, elértéktelenedő dinár, szerkesztőségi létszámstop és
leépítés. A Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége például 8 főre
apadt (a zentai és magyarkanizsai tudósítókkal együtt 10 fő). A
korábbi években általában 13-14 ember dolgozott a szerkesztőségben.
Ez már olyan minimális létszám, ami veszélyezteti az egész napos,
közszolgálati műsor elkészítését!
Nagyon
fontos feladat, hogy a pénzügyi válság ellenére is feltöltsük a
szerkesztőségeket legalább annyi emberrel, ami a műsor fenntartását
biztosítja. Ez a Szabadkai Rádió mellett vonatkozik a szerkesztőségek
nagyobb részére is. Amennyiben hagyjuk, hogy a szerkesztőségek most
leépüljenek, 4-5 év múlva, amikor a digitalizációnak köszönhetően
több magyar RTV is frekvenciához juthat, nem lesz ember, aki műsorokat
készítsen.
Összefoglaló:
Az
átmeneti (analóg sugárzású) időszak feladatai
- a
jelenlegi szerkesztőségek megőrzése
- a
szerkesztőségek létszámának lehetőségek szerinti bővítése
- az
újságíróképzés megszervezése, fiatal gyakornokok foglalkoztatása
a szerkesztőségekben
- a
szórvány azon részein, ahol nincsenek magyar szerkesztőségek, megalakítani
azokat, hogy a digitalizációt követően, miután ott is létrejöhetnek
magyar rádiók, legyenek újságírók, akikre építeni lehet
- biztosítani
a pénzügyi és műszaki feltételeket a munkához
3.2.
Felkészülés a digitális korszakra
Jelenleg
Szerbiában valamivel több, mint 400 frekvenciát használnak a televíziós
és rádiós műsorok közvetítésére. Mivel az analóg rendszerben egy
frekvencián csak egy műsor sugározható, nagyjából ennyi a rádiók
és tévék száma is. (Néhány frekvenciát közösen használnak tévéadók.)
A digitális
műsorszórás azt jelenti, hogy 7-8 rádió (vagy televízió) műsorát
egy műsorcsomaggá tömörítik, azt egy adó sugározza ki egyetlen frekvencián.
A vevőkészülékre kötött berendezés (Set Top Box) a műsorcsomagot
kibontja, így a hallgató vagy néző zavartalanul élvezheti külön-külön
a 7-8 programot.
A Szerbiában
jelenleg az RTV műsorok továbbítására használt 400 frekvenciának
a felét digitalizálják (a többit internetes és más célokra használják),
ami azt jelenti majd, hogy 2015-től az országban 1400-1600 rádió
és televízió működhet majd. Szerbiában a magyarok aránya 3.91 század
százalékot tesz ki. Részarányosan a vajdasági magyarokat tehát a
200 frekvenciából legalább 7 megilleti, amelyeken 50-60 rádió és
televízió sugározhatna egész napos magyar nyelvű műsort! Mi tehát
a minimum, amit a vajdasági magyarság magának követelhet? Egy, az
egész tartományt lefedő digitális rádiófrekvencia és egy, az egész
tartományt lefedő digitális tévécsatorna. A többi öt frekvenciát
a körzeti és helyi rádiók számára kellene igényelni, olyan földrajzi
megosztásban, hogy azok minél nagyobb területet lefedjenek. Az egy
darab digitális rádiófrekvencián 7-8 rádióműsort lehetne sugározni,
a digitális tévécsatornán pedig 6-7 hagyományos tévéműsort, vagy
2 nagyfelbontású, HD tévéműsort. (A csatornák száma attól függ,
hogy Szerbia milyen tömörítési szabvány alkalmazása mellett dönt.
Európa országai az MPEG 2-es szabványt használják, Magyarország
viszont az újabb, MPEG 4-est. Az új verziójú szabvánnyal dupla annyi
műsort lehet sugározni egy-egy digitális csatornán, mint az MPEG
2-es, régi verzió esetében!)
Ügyelni
kell arra, hogy a vajdasági magyarok saját digitális csatornákhoz
jussanak (ez a számarányunk alapján megillet bennünket) és ne fogadjuk
azt el, hogy a vajdasági kisebbségeknek kijelöljenek egy-két digitális
frekvenciát, amit a többi vajdasági kisebbséggel kellene közösen
használnunk. Ebben az esetben ugyanis csak egy, esetleg két egész
napos rádióműsorunk lehetne, ami tartomány-szerte fogható. Ennél
már most nagyobb a műsorkészítő kapacitás, s érdekünk, hogy a műsorok
minél több emberhez jussanak el még a szórványban is.
3.3.
A vajdasági magyar elektronikus tájékoztatás rendszere a digitális
korszakban
Öt-hat
éven belül a digitális műsorszórásnak köszönhetően megsokszorozódhat
a magyar rádiók és televíziók száma. Felvetődik a kérdés, hogy mennyinek
a működése lenne célszerű? Mekkora az a szám, amit hazai, anyaországi,
uniós támogatásokból, reklámbevételekből el lehet tartani? A döntéskor
azt is figyelembe kell venni, hogy a frekvenciák felosztása több
évtizedre szól majd. Időközben remélhetőleg javul Szerbia gazdasági
helyzete is, nagyobb lesz majd az úgynevezett reklámtorta, amiből
a tájékoztatási eszközök részesülhetnek.
3.3.1.
Rádiók
Rádiók
esetében az egy digitális tartományi frekvencián 7-8 műsor továbbítható.
Lehetőség lenne tehát arra, hogy minden vajdasági magyar hallgathassa
az Újvidéki Rádió műsora mellett a Szabadkai Rádiót, más körzeti
közszolgálati adók műsorát, esetleg egy-két kereskedelmi adót. El
kellene gondolkodni azon, hogy a legnagyobb adók/szerkesztőségek
tematikus csatornákat is indíthassanak. Ezek a szerkesztőségek viszonylag
kisszámú plusz munkaerő foglalkoztatásával minőséges műsorokat tudnának
készíteni.
A vajdasági
magyar közszolgálati rádióhálózat felépítése: javasoljuk a hármas
szintű hálózat létrehozását.
- Az
első hálózatot az Újvidéki Rádió képezné elsősorban politikai és
művelődési műsoraival ("vajdasági Kossuth Rádió"). Közreműködnének
tudósításaikkal a vidéki adók is.
- A
második hálózaton a Szabadkai Rádió sugározna politikai és művelődési
műsorok mellett családi jellegű magazinműsorokat (a Petőfi Rádió
korábbi műsorstruktúrája). Közreműködnének riportjaikkal a vidéki
adók is.
- A
harmadik hálózat helyi információkat, tudósításokat és zenét sugárzó
rádió lenne, amelyet közösen készítenek vidéki (helyi és körzeti)
rádiók
- A
három műsor mellett a tartományi frekvencián helyet kaphatnának
tematikus csatornák (Kulturális Rádió, Ifjúsági Rádió). Ezek elkészítésére
biztosíthatna kapacitást egy felerősített szerkesztőségű Újvidéki
és Szabadkai Rádió.
- A
vajdasági magyar rádióhálózatot a helyi és körzeti frekvenciákon
sugárzó helyi közszolgálati-, és kereskedelmi rádiók egészítenék
ki.
3.3.2.
Televíziók
Amennyiben
a vajdasági magyarok megkapnának egy digitális tartományi tévécsatornát,
azon 7-8 hagyományos televízió műsora lenne sugározható. Mivel a
televíziós műsorok készítése drága, felvetődik a kérdés, hogy szükség
van-e egy teljes digitális csatornára? A válasz: igen! Mivel a frekvencialeosztás
évtizedekre szólhat majd, számolni kell a technika fejlődésével.
Bő egy évtizeden belül a nagyfelbontású, HD-televíziózás teljesen
kiszorítja majd a jelenlegi, 4:3-as képarányú technikát. Egy-egy
digitális platformon (csatornán) viszont csak 1-2 darab HD-műsor
sugározható! Véleményünk szerint a vajdasági magyar televíziózás
az elkövetkező évtizedekben felfejlődhet arra a szintre, hogy legalább
két műsort készítsen:
- egy
közszolgálati jellegű csatornát
- egy
fiataloknak szóló, zenés, szórakoztató televíziót. (Mindkét csatorna
műsorát közösen készíthetnék a most működő stúdiók: Újvidéki TV,
Mozaik TV, Pannon TV, de kisebb produkciós irodák is.)
- egy
esetleges harmadik csatornán továbbítható lenne az anyaország valamelyik
közszolgálati televíziója, hogy az a szórványba is eljusson azon
nézőkhöz, akiknek nincs műholdvevőjük
4.
TOVÁBBI JAVASLATOK
4.1.
Szerkesztőségek tanácsa
Megengedhetetlen,
hogy a médiát is érintő fontos kérdésekben a szerkesztőségek véleményének
kikérése nélkül szülessenek döntések. Szükség lenne létrehozni egy
tanácsot, amelybe a közszolgálati tájékoztatást végző szerkesztőségek
delegálnának egy-egy tagot, hogy közösen alakítsanak ki álláspontot
vagy javaslatot a legfontosabb kérdésekben (pl. az anyaországi támogatások
elosztása), amit azután továbbítanának az MNT megfelelő szerveinek
vagy más szervezeteknek, intézményeknek.
4.2.
Vajdasági magyar műsorszórási tanács
Amennyiben
a vajdasági magyarok szavatolt számú digitális frekvenciákhoz jutnának,
szükség lenne egy itteni magyar műsorszórási ügynökség létrehozására,
amely meghatározná a frekvenciák műsorcsomag-helyeire való pályázás
feltételeit. Dönthetne a beérkezett pályázatok elbírálásáról is.
A Tanács saját hatáskörben működhetne vagy javaslatot tehetne a
szerbiai Köztársasági Műsorszórási Ügynökségnek (RRA).
4.3.
Műszaki eszközök kölcsönzése
A szerkesztőségek
többsége műszaki gondokkal küzd, mivel nincsenek megfelelő számítógépeik,
riportermagnóik vagy más berendezéseik. Anyaországi eszközökből
lehetne felszerelést vásárolni, amelyek az MNT tulajdonát képeznék,
s amelyeket jelképes összegért adnának bérleti használatra a szerkesztőségeknek.
Egy esetleges privatizáláskor ezek a berendezések nem vesznének
el a magyarság számára.
4.4.
Újságíró-gyakornokok ösztöndíjazása
A pályakezdő
fiatalok számára nagyon hasznos lehet a szerkesztőségi munka, a
szerkesztőségeknek pedig sokat segíthetne egy-két bedolgozó fiatal.
A médiaházak anyagi helyzete viszont a legtöbb esetben nem teszi
lehetővé újabb munkaerő felvételét. Szükség lenne egy alap létrehozására,
amelyből ösztöndíjat fizetnének ezen fiataloknak cserébe a szerkesztőségekben
végzett munkájukért.
4.5.
Közös pályázati iroda létrehozása
Az
MNT-n belül szükség lenne egy irodára, amely figyelné a pályázati
lehetőségeket, segítséget nyújtana a pályázatírásban, hogy a szerkesztőségek
minél több hazai, anyaországi és EU-s pénzhez juthassanak.
4.6.
Lobbi-tevékenység
Politikai
pártjainknak, civil szervezeteinknek hazai, anyaországi, EU-s és
más külföldi kapcsolataikat kihasználva kellene lobbizni azért,
hogy a kidolgozásra és elfogadásra kerülő Vajdasági Magyar Médiastratégia
pontjait meg tudjuk valósítani.
5.
ÖSSZEGZÉS
|
