Szombatról vasárnapra virradóra történt a rablás. Az elkövetõk a melléképület utcai ablakát betörték, s úgy jutottak be. Közben a háziak a fõépületben aludtak, semmit sem vettek észre.

Nemcsak az ablak üvegét törték be, hanem kitörték az ablakkeretet is, mutatja Mányi Erzsébet.

Késõbb ugyancsak az ablakon át távozhattak a zsákmánnyal. Az utcán, a bokrok között találtak egy konyhai elektromos habverõt, azt valahol máshol lophatták, de közben elejthették.

A nyári konyha faláról lekerült a falióra is, azt is el akarták vinni, de végül is az asztalon felejtették. Eltûnt viszont több kés, a fejsze is, három vödör sertészsír...

A konyhaajtót belülrõl kifeszítve jutottak az udvarba, ahonnan a szomszédos éléskamrába mentek.

Az éléskamrába csak úgy tudtak bejutni, hogy leverték a két lakatot.

A hûtõláda tele volt: csak néhány zacskó zöldséget hagytak a rablók. Eltûnt az asztalról a sonka, a szikkadni felakasztott kolbász, az edényekben lévõ ételekt szétlocsolták... Még egy zacskó kristálycukrot is elvittek...

A hátsó udvarból, az ólból elvitték a tyúkokat. Ugyancsak feltörték a fészerajtót. A károsultak akkor még nem tudták megmondani, hogy onnan tûnt-e el valami.

A kár néhány száz euró. Viszont az idõs házaspárnak, akik ketten havi nem egész 9 ezer dinár földmûvesnyugdíjból élnek, legalább félévi bevétele ez a pénz. Nem tudom mi lesz velünk! - mondja Mányi Erzsébet.

Három házzal arrébb, ugyancsak tolvajok jártak. Ott nem lakik senki, nem egész egy éve halt meg a gazda. Lefûrészelték a láncot a kapuról, úgy jutottak be a házba, ahol mindent kiforgattak a szekrénybõl. Kitépték a falból a konnektort, kicsavarták az égõt a lámpából, leszerelték a csapokat. Ennek a háznak az udvarán találták meg szétszórva a szomszédságban lopott egy zacskó kristálycukrot.