|
|
|
2009. július 27., Vajdaság Ma: Mi lesz veled Szabadkai Rádió? Beszélgetés Németh Ernővel, a magyar szerkesztőség vezetőjével
- Hónapokkal ez előtt, amikor utoljára beszélgettünk, akkor még 24 órás műsoridővel rendelkezett a Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége. Azóta újra osztották a frekvenciákat. Mi a helyzet most? - A Szabadkai Rádió elveszítette mindkét korábbi hullámhosszát és elveszítette a körzeti frekvenciát. Az Újvidéki Rádióval való együttműködésnek köszönhetően viszont, majdhogynem megmaradt az egész napos magyar adás. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a közszolgálati rész változatlan formában megmaradt. Az esti szórakoztató műsorok szűntek meg és az éjszakai csupa zene műsor. Én azt hiszem, hogy ez jó dolog, hiszen a tartalmat nem kellett lecsökkenteni, tehát napi 14 órában mennek a közszolgálati műsorok. Ez nagyon hasznos dolog. A magánosítás egyenlő a halállal - Mennyire tűnik tartósnak ez a megoldás? - Ezt a kérdést sajnos nem tudom megválaszolni. Továbbra is egyik napról a másikra élünk. Távlati célok, perspektívák nem lehetnek előttünk. Amennyiben a privatizáció mégis megtörténne, amit annak idején leállítottak, semmi jót nem hozna nekünk, hiszen Szabadka e tekintetben telis tele van negatív példákkal. Nézzük pl. a Szuper Televíziót, amit magánosítottak, aztán teljes egészében megszűnt. Ugyanígy privatizálták a nagy múltú Subotičke novine hetilapot, amely megszűnés előtt áll. A régi gárdát elküldték a szerkesztőségből, és most egy teljesen más csapat készíti a lapot. Szerintem a Szabadkai Rádióra is hasonló sors várna. - Korábban arról hallottunk, megtörténhet, hogy a Szabadkai Rádiót kiköltöztetik abból az épületből, amelyben évtizedek óta működik, amelyről sokáig azt hitték, hogy az övéké… - 1976-ban költözött a jelenlegi épületbe a Szabadkai Rádió. Erről az objektumról sokáig azt hittük, hogy a Szabadkai Rádióé, de később, a miloąevići korban kiderült, hogy talán mégsem a rádióé, mert elfelejtették a rádióra átíratni. Most az a helyzet, hogy az épület nem a miénk, viszont sikerült egy olyan szerződést kötni a munkaközvetítővel, amely a jogos tulajdonos, hogy ebben az évben az épületet használhatjuk, azzal, hogy tetemes bérleti díjat kell fizetni érte. És most jönnek a problémák, mert a Szabadkai Rádió költségvetésből újabb összeget kell kiválasztani a bérleti díj törlesztésére, abban az épületben, amelyben eddig éltünk. Ott vagyunk az emberek között - Létbizonytalanságban miként lehet a 14 órás közszolgálati műsort minőséggel megtölteni? - Büszke vagyok arra, hogy a minőségi műsoraink megmaradtak, annak ellenére, hogy csupán tíz munkatárs készíti a Szabadkai Rádió magyar nyelvű műsorait. Az elmúlt 2-3 évben mintegy harminc százalékos leépítés volt a szerkesztőségben, ennek ellenére, – bátran állítom - hogy a színvonal megmaradt. Amíg más rádiókban internetről összeszedett híreket olvasnak be, addig nálunk a régi műsorszerkesztés van érvényben. Stúdióbeszélgetéseket készítünk, helyszíni riportokban számolunk be egy-egy eseményről. A gyermekműsor pl. úgy néz ki, hogy elmegyünk az iskolákba és beszélgetünk a gyerekekkel. Tehát a mi műsoraink nem innen-onnan összelopkodott anyagokból állnak össze, hanem a mi eredeti anyagainkból. Ugyanígy készülnek a híradóink is. Ezt a munkát nagyon nehéz elvégezni tíz emberrel, de tesszük a dolgunkat, és azt hiszem, hogy a hallgatók még nem vették észre, hogy milyen súlyos gondokkal küszködünk. Talán ez rossz is, hiszen ha a hallgató nem érzi a visszalépést, akkor talán azt hiszi, hogy minden rendben megy a szerkesztőség életében. A Yu Eco és a Pannon RTV árnyékában - Közszolgálati cégnél dolgozni az elmúlt évtizedekben biztonságot jelentett. Egy átlagos fizetést mindig meg lehetett keresni. A Szabadkai Rádió esetében ez a közszolgálatiság miként jut kifejezésre? Milyen támogatásokból élnek? - Eddig mi is rendszeresen megkaptuk az alapítónktól, a szabadkai önkormányzattól a Szabadkai Rádió évi működéséhez szükséges eszközöket. Az idén valamennyivel kevesebbet kaptunk, mint tavaly, de nagyjából befutott ez a pénz a számlánkra. Viszont a gazdasági válság miatt, a városi költségvetés nem fog megvalósulni, várható, hogy a módosításkor majd nekünk is kevesebb pénzt hagynak jóvá, tehát megvonnak tőlünk pénzeket. Mindig azt mondják nekünk, hogy próbáljunk pályázni és úgy eszközöket találni. Nos, mi rendszeresen pályázunk is, csak a probléma az, hogy a Szabadkai Rádió vagy nem kap pénzt a különféle pályázatokon, vagy pedig jelképes összeggel szúrják ki a szemünket. Több példát is tudnék mondani. A minap tudtuk meg, hogy miután a Tartományi Tájékoztatási Titkárság pályázata lezárult, és hogy a Szabadkai Rádió két pályázatot is megnyert és kb. 550 ezer dinárt kaptunk. Örültünk az első pillanatban, aztán, amikor kiderült, hogy a másik két szabadkai médiaház, a Yu Eco RTV és a Pannon RTV egyaránt egymillió hétszázezer dinárt kapott, majdnem háromszor annyit, mint mi, akkor gombóc keletkezett a torkunkban, mert bármikor pénzelosztásra kerül sor, a Szabadkai Rádió mindig a háttérbe szorul. Rendre az említett két szabadkai médiaház viszi el a pénzeknek a legnagyobb részét. Ugyanígy említhetném a köztársasági, illetve a tartományi Közmunka-programot. A Szabadkai Rádió is pályázott négy gyakornok felvételére. Elutasították a pályázatunkat, viszont a Yu Eco RTV tizenegy új embert foglalkoztathatott közpénzből. Ugyanígy említhetném a magyarországi támogatásokat. A Szabadkai Rádió vagy nem kap semmit, vagy jelképes összegeket kap. Tavaly pl. 30 ezer dinárt kaptunk Magyarországról. Az idén valamivel többet, de nem sokkal. Talpraesett mostohagyerek - A filmtörténetben akad példa rá, hogy kevés pénzből is tudtak rendezők világsikert befutó filmet készíteni. A Szabadkai Rádió esetében a műsorok hallgatottságán nagyon megérződik az, hogy önök minimális költségvetésből gazdálkodnak, és mostohagyereknek számítanak? - Éppen ellenkezőleg. Szerbiában minden év májusában és novemberében készítenek országos felmérést a rádiók hallgatottságáról. A Szabadkai Rádió a leghallgatottabb helyi rádiónak számít a tartományban, és Szerbiában is magasan pozicionáltak bennünket. Az országos és tartományi jellegű rádiók után ott vagyunk az elsők között. Az Újvidéki 021-es rádióval szoktuk váltogatni egymást. A hallgatók mellettünk vannak. Két éve, amikor úgy nézett ki, hogy megszűnik a Szabadkai Rádió, öt nap alatt húszezer aláírást gyűjtöttek össze maguk, hogy kiálljanak mellettünk. - Az imént a torokban megjelent gombócot említette. Nem könnyű. Miből tudnak ilyenkor erőt meríteni a munka folytatásához? Mi az, ami ösztönöz? - Talán az említett húszezer aláírás, és a hallgatottsági adatok. Más nem nagyon. A tíz alkalmazottban benne van a titkárnő, a zenei munkatárs és a zentai tudósító. Időnként megkérdezem magamtól, mi történik akkor, ha valaki lebetegszik? Aztán csak kivágjuk a rezet. Csodálom munkatársaimat, hogy nem adják fel. Persze ilyen esetekben megtörténik, hogy nem tudunk minden esemény bejelentőnek, vagy meghívásnak eleget tenni. Ilyenkor reklamálnak az érintettek. De csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takaró ér. Stratégia - A Szabadkai Rádió és az Újvidéki Rádió között jó az együttműködés. Ez azonban kevés. Az volna az ideális, ha ilyen volna az együttműködés szélesebb körben, az összes vajdasági rádióállomás között. Beszélgetőtársam e tekintetben egy stratégia kidolgozásának az ötletével rukkolt elő… - Valóban. Február elején Újvidéken a Fórum-házban az MNT szervezett egy kerekasztal-beszélgetést a Vajdasági RTV helyzetéről, és ott elhangzott, hogy tulajdonképpen a szakmai még soha semmit nem tett le az asztalra annak érdekében, hogy megvalósítsuk a vajdasági magyar tájékoztatás rendszerét. Mi ezt itt a Szabadkai Rádió szerkesztőségében megfogalmaztuk, papírra vetettük, elküldtük az illetékeseknek, felraktuk a honlapunkra is (www.szabadkairadio.com), ahol ezt a megfogalmazott médiastratégiát meg lehet találni. Most az volna a soron, hogy közösen megfogalmazzuk, hogy a vajdasági magyarságnak hány rádióra lenne szüksége, és azok miként működjenek. De nem igen reagáltak ötleteinkre az illetékesek. Pedig azt is szorgalmaztuk, hogy beszéljük meg: azt a kevés pénzt, amit a vajdasági magyar sajtó kap, miként kéne szétosztani, hogy ezek a pénzek valóban a vajdasági magyarokat szolgálják, és ne egy-két ember bizniszévé degradálódjon ennek az összegnek a szétosztása. Ternovácz István http://vajma.info/universal.php?rovat=interju
|
