Csak ülök magamban, előttem papír és írni kellene, búcsút mondani. Nem könnyű. Most nem jut eszembe semmi, pedig az elmúlt napokban, amióta megtudtam, hogy elmentél, ezeregy emlék sorjázott elő újra. A múlt hét közepén, amikor még nem tudtam, hogy már nem vagy, a régi papírok között turkáltam éppen, amikor a kezembe került a Fi-fi újraindításakor szervezett, első audíció egyik jelentkezési lapja. A 6. sorszámú: Hadnagy Attila. Vajon mi lehet a Hadnaggyal, régen láttam - ötlött fel bennem a gondolat. Azt hiszem csütörtök volt akkor és téged aznap temettek.

Újból a jelentkezési lapot nézegetem. Életkorod 16 év - írod rajta, pedig akárhogy számolom, négy évvel ezelőtt csak 15 lehettél. Csaltál egy évet, hogy biztosan felvegyünk, annyira akartad. A Fi-fi tervezett műsormenetét mivel bővítenéd, szűkítenéd? - volt a következő kérdés. Sok zenei kérés teljesítésével szeretném bővíteni - írtad a lapra. Mivel tudnál közreműködni a Fi-fiben? Azt írtad, hogy zenei munkatárs, műsorvezető vagy műszaki munkatárs szeretnél lenni. Végül is ez utóbbi lettél, de az egyik legjobb technikus, aki a Fi-fi mellett az úgymond felnőtt műsorok készítésében is megállta a helyét. Amikor a legtehetségesebb technikusként elkönyveltünk, sajnos elfeledkeztünk a másik két vágyadról. Örülök, hogy később a műsorvezetést és a zenei válogatást is kipróbálhattad a Popbazár Kick-mix rovatának készítésekor.

Azután, amikor a középiskolát befejezted, másik rádióba mentél. Hiányoztál, de tudtuk, helyesen döntöttél, ott kínáltak munkahelyet. Utána már ritkán találkoztunk. Nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor láttalak utoljára, két vagy három hónapja? Tudod, a mindennapos rádiós strapában összefolynak a napok. A 16-os buszon a leszálláshoz készülődtem, amikor megláttalak. Hátul álltál, nem vettél észre. Nem volt időm, hogy hátra menjek, és nem akartam odakiáltani, hogy az egész busz felfigyeljen. Valahogy mi a világnak ezen a részén nem szeretjük a feltűnést. Gondoltam, majd legközelebb beszélgetünk. Nem lett legközelebb. Sajnálom, ne haragudj!

Vajon, akkor tudtad-e már, hogy beteg vagy? Ha megengedted volna, hogy már akkor megoperáljanak, talán meg tudtak volna még menteni. Akkor talán még nem lett volna késő. Túl korán feladtad, Atti! Küzdened kellett volna egy kicsit, hisz csak 19 éves voltál!

De így most búcsúznunk kell. Ha oda, az ismeretlenbe eljutnak a rádióhullámok, hallgass bennünket! Isten veled!

Németh Ernő

(Elhangzott 1997. június 14-én a Fi-fiben)