Krizantémok illatát hordja a hideg, őszi szél. Emlékeink mélyéről a sült gesztenye jól ismert, égett-édes szaga tör elő, és a ködös levegőben az ősz többi illatával elvegyül.

November közeleg, Mindenszentek ünnepe és Halottak napja. A temetők környéke újra benépesül. A sírok között lehorgasztott fejjel álldogáló emberek. A lenyugvó napsugár a megtört árnyakat a keresztekre veti.

S amikor teljesen besötétedik, a fejfák tövében kis fények gyúlnak. Sajnos ismét több van belőlük, mint tavaly ilyenkor. A táncoló gyertyaláng megidézi az eltávozottak szellemét. Egy kis időre újból velünk vannak. Vagy mi vagyunk velük? Ott a lélekben, legbelül.

Nincsen minden síron gyertya. Friss virág sem kerül minden hantra. Az elárvult sírokat lassan benövi a gaz. Értük valahol messze idegenben gyulladnak fények, s a krizantémcsokor is csak az asztalon felállított fénykép mellé kerülhet.

Vajon a romba döntött városokban van-e gyertya? A tömegsírok fölött megáll-e valaki akár egy pillanatra is? Maradt-e még valaki, aki az azokban elhantoltakról megemlékezzen? Gyújtanak-e értük gyertyát, még ha gondolatban is?

Legyen ez a mi gyertyánk az övék is! Legyen minden ismerősé és ismeretlené, aki eltávozott közülünk. Égjen mindazokért, akik életük utolsó percéig emberek tudtak maradni ebben az embertelenségben is!

Kedves hallgatóink! Engedjék meg, hogy ez a gyertya elhunyt munkatársunkért és barátunkért, a Fi-fi egykori műsorvezetőjéért, Kenyeres Lászlóért is égjen!

Németh Ernő

(Elhangzott 1993. október 30-án a Fi-fiben)